Sziasztok!
Valójában kissé fura ötlet tőlem, hogy blogot vezessek, akik jobban ismernek azok most ájulásig nevetnék magukat. Ám a világ és a benne élő emberek napról-napra változna, így én is! Ennek a változásnak az egyik eredménye maga a blog. Túl nagy terveim nincsenek vele, egyszerűen rájöttem hogy jó dolog kiírni, kibeszélni magunkból a a dolgokat. Sokat segít a világ pozitív szemléletében, ami bevallom az elmúlt egy-másfél évben nem volt jellemző rám... sajnos! A kissé borongós, depressziós időszakomnak így utólag szemlélve, nagyrészt én magam is az okozója vagyok ellenben az is igaz, hogy elég rosszul alakult az utóbbi időszak. Munkahelyi és magánéleti gondokkal küszködtem és ami előtte 23 évig nem történt meg........ elkezdtem kételkedni mind magamban mind a képességeimben. Eleinte csak apróbb dolgokban, aztán ahogy kezdett elhúzódni az állás keresés időszaka, úgy hatalmasodott el rajtam a dolog. Ne értsétek félre, nem voltam nagyképű sosem de az egészséges önbizalmammal nem volt gond sosem, erre sikerült olyan szintre lehúznom saját magam ami már-már ijesztő lehetett a környezetemnek. A kezdeti hangulatingadozások után állandósultak a sötét negatív elemek, semmihez sem volt kedvem, nem tudtam lelkesedni a kedvenc hobbimért sem, a bringás és termi edzések is csak amolyan kötelező, "tudjuk le mihamarabb" jellegű programokká váltak. Úgy éreztem semmi értelme a további nyüglődésnek, nem gondoltam hogy bármi célom lehet még az életben.
Aztán ahogy közeledett a nyári időszak, kicsit javult a dolog. Segített benne egy új munkahely is, igaz nem az "álom" meló volt, de legalább kezdtem elhinni hogy kelhetek még valahová. Egész jól alakult az egész, kezdett visszatérni az életkedvem is, ha nem is a régi önmagamat hoztam vissza, de sikerült egy állandó szintre tornáznom magamat. Az edzések is egyre jobban mentek újra elkezdtem élvezni minden bringán töltött percet. Az évszak elején aztán az egyik ismerősömmel kerültünk szorosabb barátságba. Sosem gondoltam volna hogy pont ő lesz az akivel ilyen nyíltan tudunk majd beszélgetni szinte mindenről. Főként hogy előtte évekig csak amolyan köszönő viszonyban voltunk, a beszélgetéseinket is főleg a kötelező "Mi újság veled?" témákban zajlottak. Nyáron aztán valami miatt úgy alakult, hogy relatíve sok időt töltöttünk együtt. Ezeknek minden percét élveztem, remélem nem mentem teljesen az agyára a sok hülyeségemmel :)
Ebben az időben kezdett újra foglalkoztatni a tanulás, hiszen mindig fontosnak tartottam a személyes fejlődésemet, mind a munka mind a hobbik területén. Aztán jött az újabb pofon a felvételim nem úgy alakult ahogy szerettem volna, bár akkor nem vallottam be de jobban megviselt mint gondoltam volna. Szerencsémre mellettem voltak a szüleim és a barátaim is akik állandóan biztattak és próbáltak segíteni. Sokat köszönhetek nekik, mert nem lehet egyszerű egy ilyen makacs, időnként modortalan embert elviselni, de ők nem hagytak cserben! Mindenkinek ilyen barátokat kívánok ;) Időközben kezdtem újra meghasonulni magammal, megijedtem hogy visszacsúszok abba a gödörbe amiből nagy nehezen elkezdtem már kimászni... Úgy éreztem kezdenek elfogyni a kapaszkodók, hiába voltak mellettem többen is, hogy támogassanak, egyszerűen újra kezdett kicsúszni a talaj a lábam alól. Így telt el a téli időszak első része. Karácsony közeledtével kezdet tudatosulni bennem, hogy csak én tudok segíteni magamon. Muszáj volt összeszednem magam és elindulni felfelé. Nehéz volt rájönni, de a segítség mindig ott van az ember előtt, csak észre kell venni :)
Kissé elszaladtunk itt a történésekkel. Jó lesz hagyni történeteket későbbre is :)
Remélem nem untattalak kedves látogató! ;)
A Yeti
